2023. november 28-29. között valósult meg az EFEE (European Federation of Education Employers) és az ETUCE (European Trade Union Committee for Education) közös projektjének (Schools As Learning Institutions - European social partners in education promoting effective quality and innovation management models in the education sector in a post Covid-19 era) második személyes projekttalálkozója Montenegróban, Budva városában. Az AME (Alapítványi és Magániskolák Egyesülete) képviseletében Győrössy Krisztina tanár (Kürt Alapítványi Gimnázium) és Dr. Szabó János Zoltán nemzetközi kapcsolatok menedzser vett részt.
A találkozó első napján konferencia beszélgetésen vettünk részt, több mint 10 ország képviselte az európai iskolákat. A nap elején Montenegró oktatási helyzetét mutatták be, amely alapján elsőre elmondhattuk, hogy jelentős hátrányok és visszaesések nélkül küzdöttek meg a covid adta időszakkal. Mindenképp előnynek számítanak az akkor és azóta bekövetkezett technológiai újítások, illetve online tanulás lehetősége. Ezt követően social dialogue keretén belül vitattuk meg a montenegrói iskolákat érintő legfontosabb kérdéseket.
.jpg)
Ehhez a másnap meglátogatott iskola egyik diákja is csatlakozott, aki őszintén mesélt a korábbi évek történéseiről, illetve, hogy szerinte miben lehetne változás a jövőben. Szerinte az iskolának több számítógépre, informatikai tanteremre lenne szüksége, ugyanis jelenleg, 10-15 percig tudják egy órán használni a működő eszközöket. Ezen kívül említette a telefonhasználatot, amit jelenleg tilos használni iskolaidőben, viszont órai munkához, házi feladatokhoz segítséget jelentene. A megbeszélések alapján az egyértelműen kirajzolódott, hogy több forrásra van szükségük, ennek következtében szeptemberben figyelmeztető tüntetést és sztrájkot is szerveztek. Itt a következőket fogalmazták meg: elektronikai és egyéb eszközök hiányát, a motiváció csökkenésének megoldását, hogy a fiatalok tanárnak jelentkezzenek, változást az oktatási rendszerben és törvényben, a tanárok megvédését és áthelyezésük problémáinak megoldását. A projekt témájához kapcsolódóan minőségi és inkluzív oktatásra lenne szükség olyan szakmailag elismert pedagógusokkal az élen, akik képesek oktatási reformokat kivitelezni, s azokban aktívan vesznek részt, egymással együttműködve.
Ezt követően az országon belüli, oktatás szempontjából hatalmas szakadékra került a fókusz. Az északi területek iskolái igen kevés tanuló számmal rendelkeznek, a legtöbb család igyekszik ezekről a területekről délebbre költözni a szinte lehetetlen megélhetési körülmények miatt. Ezeken a területeken a covid alatt szinte alig működtek az iskolák főként az internet hiányából fakadóan, még akkor is, ha az általános iskola kötelező minden tanuló számára az országban. Ugyanakkor, a központi és a déli régiók iskoláit túlcsordult osztályok jellemzik, ahová rendszeresen fogadnak Ukrajnából, Törökországból és Oroszországból érkezett diákokat is. Több kihívás, mint inkább probléma merült fel ebben az időszakban: egyrészt a pedagógusok oldaláról is ellenállás érződött a digitalizáció irányába, másrészt a digitális műveltség fejlesztése is nehéznek bizonyult megfelelő felszereltség nélkül. Több iskolában nincs rendelkezésre álló asztali számítógép, vagy csak nagyon alacsony számban - ezen jelenleg is dolgoznak. Biztosan elmondhatjuk, hogy arra is szükség van, hogy a pedagógusok hozzá tudjanak szokni a változáshoz, újabb kihívásokhoz és az ezzel járó fejlődéshez, illetve, hogy alkalmazkodjanak az innovatív lehetőségekhez. A pandémia időszaka alatt a tanárok egy hónapon keresztül vettek részt online ovábbképzéseken a hétvégék során. Ezt követően létrehoztak egy digitális platformot, ahol óraterveket osztottak meg egymás segítése érdekében. Azóta, az online tanítást csak vészhelyzetekben alkalmazzák az iskolák, habár vannak olyan javaslatok is, hogy szinten tartás érdekében havi egyszer online tanítási nap legyen. Az oktatási minisztériummal, az új miniszterrel és a szakszervezetekkel folyamatos a kapcsolattartás az oktatási intézmények részéről.
A nap második felében a különböző pedagógus típusokról hallottunk egy elgondolkodtató előadást, végezetül pedig néhány másik ország oktatási helyzetét ismertették pl. Belgiumból, Bosznia-Hercegovinából, ahol szintén sok hasonlóságot hallhattunk.
A találkozó második napján a ‘Druga osnovna škola’, vagyis a Budvában található két általános iskola közül az egyiket látogattuk meg, amely a 2008/2009-es évben kezdte meg működését február 2-án, s amely napot azóta is ‘School Day’ néven ünnepelnek.
Az iskola kiemelt figyelmet fordít a multikulturális nevelésre, a gyermekek és alapvető emberi jogok hangsúlyozására, például a hála és az egymás-, és heterogén csoportok iránti kölcsönös tisztelet mindennapi alkalmazására, illetve a tanulói és tanári szabadságra. Az iskola alapvető célja, hogy a diákok a megszerzett tudást és ismereteket alkalmazni is tudják a való életben, valamint ezek segítségével fejlesszék a kritikus gondolkodást.
A tanulás-tanítás két műszakban történik vagyis 7:30-12:15 között az alsóbb évfolyamnak, illetve 12:15-17:30 között a felsőbb évfolyamosoknak (6-9.osztály). A tanárok heti órája 18 tanítási óra vagy 19, ha osztályuk is van.
Az iskolába jelenleg közel 1800 diák jár, számos külföldi diákkal, 63 különböző osztályba szervezve (28 diák/osztály), míg az iskola épületét mindössze 900 diák számára tervezték. Az iskola számos külföldi diák számára lehetőséget, illetve menedéket nyújt (közel 400 diák) például Törökországból, Ukrajnából és Oroszországból érkezetteknek, akiknek a számos kulturális nehézség mellett, többek között a nyelvi akadályokkal is meg kell küzdeniük. Ehhez az iskola jelentős segítséget is kapott a Vöröskereszttől, heti kétszer tartottak a diákoknak online vagy egy másik iskolában folyó nyelvórákat (angol és montenegrói nyelveken). Az osztályokba általában 10-15 külföldi tanuló jár, mely jelentősen megnehezíti a diákokkal és a szülőkkel való kommunikációt, annál is inkább, hiszen a külföldi diákok továbbra is kapcsolatban állnak a korábbi iskolájukkal, továbbá sok esetben a szülők sem beszélnek angolul. Az is gyakori jelenség, hogy a családok állandó költözésben vannak, így sokszor az iskola nem is tudja nyomon követni a családok lokációját.
Az iskola egyébként barátságos környezete, a tanárok és a diáktársak is erőn felül igyekeznek segíteni a diákok integrációját. A covid előtti időszakban azok az orosz származású diákok, akik Montenegróban kezdtek új életet nagy segítséget nyújtottak az újonnan, Ukrajnából érkező diákoknak.
Tanulás-tanítás és az iskola felszereltsége szempontjából is vannak még hiányosságok, az iskolában mindössze 15 számítógép áll a diákok digitális fejlődésének segítéséhez, a tanítás során a tankönyveket szigorúan követniük kell, módszertanilag van mindössze a tanároknak valamilyen szintű szabadsága. A megbeszélés alkalmával az ott lévő három diákot kérdeztük arról, hogy mit változtatnának az iskolában, ha ők lehetnének az iskola vezetői. Nagyon érdekes volt hallgatni, ahogy a diákok megfogalmazták igényeiket, többek között, hogy legyen egy ebédlő, esetleg étel-ital automaták az iskola épületében, lehetnének kanapék, hosszabb ebédszünetek, több csoportmunka és hogy a tanárok szabadon taníthassanak. Kérdeztük a tanárokat és a diákokat arról is, hogy hogyan változott az iskola légköre, mindennapja a covid utáni időszakban. A beszámolók alapján nem sok minden változott, ugyanakkor abban biztosan voltak, hogy számos készség és kompetencia pl. digitális kompetencia fejlődésnek indult. Ezen kívül, nagy kihívást jelentett a diákoknak, hogy az idejükkel hogyan gazdálkodjanak, illetve hogyan állítsák be a napi rutint.
A tanároknak a covid alatt lehetőségük volt, illetve azóta is, szakmai műhelyekre járniuk (pl. angoltanárok társasága), amelyek hatalmas segítséget jelentettek nekik az új kihívásokhoz. Ezen kívül, 5 évente kötelező továbbképzésen kell részt venniük, az ott tanultakat, az iskolában is be kell mutatniuk, mely egyben hozzájárul ahhoz, hogy folytathassák a tanári pályát.
Összességében az iskolalátogatás során azt tapasztaltuk, hogy számos új ötlet, tenni-vágyó pedagógus dolgozik az iskolában, de sajnos az önerőből megvalósítható lehetőségek, anyagi és egyéb erőforrások igen korlátozottak. Szükséges előrelépés lenne egy új vízió megfogalmazása, újabb stratégiák és befektetések bevezetése, mind emberi erőforrást, mint infrastruktúrát illetően. Ezen kívül, további instrukciókra lenne igény, ahhoz, hogy a jövőben olyan változást érjenek el, amely az egész iskolát átjárja.
Győrössy Krisztina, Szabó János Zoltán
További képek:
.jpg)
.jpg)